Ha már volt hx-2 és RT-7300S, adta magát a dolog, hogy egy ilyen erősítőt is beszerezzek, hogy meglegyen a 7-es torony. Adásvételi oldalakat nézegetve találtam is kedvező árú és elfogadható kinézetű darabot. Ennek a készüléknek nem volt különösebb gondja. Külsőleg elfogadható állapotú, a főkapcsolót már én festettem újra. Belsőleg szerelésmentes volt, viszont hajtották rendesen szegénykét. A huzalellenállások már szépen sötétre égetődtek (nem elszenesedve, csak besötétedve). A brouchet tag (remélem jól írom a nevét) ellenállását és kondiját már én cseréltem. Belsőleg: szép aránylag kulturált elrendezés, mondjuk a végfok tranyók elhelyezése furi. Kapcsolásilag sok mindent örökölt az előd EA-6386S-ből, kicsit továbbfejlesztve, áttervezve. Végre került hangfalvédelem is az erősítőbe. Tetszik, hogy mind a Loudnes, mind a hangszinszabályzó kikapcsolható. Bemenetek számát tekintve kicsit kevés. A bemenetválasztó itt nem kapcsolós, hanem analóg kapcsoló IC(k) végzik. És végre megjelent az RCA csatlakozó is. No és a CD bemenet. Viszont saknos a bemeneti jelszint továbbra is 200mV---holott a CD-k 1V-os jelszintet adnak ki magukból (DVD-k akár 2V-os jelszintjéről nem is beszélve). És véégre a fejhallgató csati se DIN domino, hanem Jack. Külsőleg: aránylag jól sikerült az Akai dizájnhoz illesztés, szép készülék. Hangja: na itt már nem fogok szépeket írni. Mint a többi Vidi erősítő, tuc-tuc zenére jó. Zavaros , dübörgő mély, linearitás nyomokban sincs. Mint az elődnél. De így szeretjük, ez a Vidi hangzás.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
